2021. április 16., péntek

A bronzszobor-öntés viaszvesztéses eljárása több ezer éves

A műtörténészek a görög művészet nagy fordulatának tekintik a bronz megjelenését a szobrászatban. Amíg nem találtak rá, addig a kisebb alakokat agyagból formáltak, a nagyobbaknak, a monumentálisoknak pedig mészkő vagy márvány volt az anyaguk. Ezeket az anyagokat jól lehetett alakítani, faragni, de szilárdságuk határt szabott a szobrok formájának.
 
Kezdetben tömör szobrokat öntöttek, ezek azonban nehezek voltak és nagyon sok anyagra volt szükség hozzájuk. A Kr. e. V. században ezért kifejlesztették az üreges öntés technikáját, a viaszvesztéses (cire perdue) eljárást.
 
Az a Zeuszt vagy Poszeidónt ábrázoló, hatalmas szobor természetesen viaszvesztéses eljárással készült. A huszadik században találták meg az Artemiszion foknál, a tenger iszapjában, egy elsüllyedt ókori hajó rakománya között. (Az egyik karjára csak később akadtak rá - azt külön öntötték, könnyen elvált a törzstől.) A merész mozdulatot, az isten előrenyúló bal karját, a szigonyt vagy lándzsát hajító jobbot csak bronzban lehetett megalkotni.
 
Poseidon bronz szobor Szerencsénk volt ezzel a szoborral. Bronzszoborból kevés maradt ránk; az ötvözet értékes volt, és ha a szükség úgy hozta (gyakran hozta úgy), fegyvernek öntötték be az anyagát. Ezért van az, hogy a legtöbb görög szobrot csak római kori márványmásolatában ismerjük. Ennek a szobornak a hősi mozdulatát azonban nem lehetett volna átvinni márványba - az anyagi tulajdonságok nem engedték volna.
 
A bronzszobor öntésénél a műalkotás elkészítése a szobor megformálásával kezdődik. A művész a vázra puha anyagot (agyag, szilikon) hord fel, hogy könnyebb legyen a szobor megformálása. Miután megkeményedett a szobor, az öntőmester leveszi az szoborról a negatívot, mely gipszből készül. A gipszbe viaszt kennek, ez a viaszréteg adja a szobor vastagságát. A viasszal kikent/kiöntött negatívot összeillesztik, fémszerkezettel látják el, majd beleöntik a belső magot (egy hőálló keveréket). A negatívot aztán leválasztják, így megmarad a viaszréteg, a viaszszobor.
 
A következő lépésben viaszból készült szellőző, illetve beömlő csatornákat illesztenek a felülethez, melyeken keresztül a folyékony bronz beömlik majd a szobortestbe.  Ezután egy külső köpenyt öntenek rá szintén hőálló anyagból, amelyet ketrecszerű vasszerkezettel erősítenek meg. Miután a forma kiszáradt, kemencébe rakják, ahol megfelelő hőfokon kiégetik.  Az égetés során a viasz teljes mértékben kiolvad a formákból, melyet később újra felhasználnak. E kiolvadt viasz helyére kerül majd a bronz. A bronz olvasztása grafittégelyben történik, az anyagot 1200 Celsius-fokra melegítik fel.
 
A bronz beöntése a közlekedőedények törvénye szerint működik, a beömlő csatornák segítségével egyszerre, egyenletesen töltik fel a szobortestet. A formákat hűlni hagyják, kiássák, majd lebontják róluk a külső és a belső magot. A beömlő csatornákat és a fémvázat eltávolítják, majd csiszolással tökéletesítik a felületet. A bronzot „régiesítik”, patinát kap.  A patinázás kénes oldatokkal történik, pl. réznitráttal (salétromsavban maratott vörösrézzel) támadják a felforrósított felületet, így a bronz rezes, fényes színe eltűnik.
 
Az elkészített darabokat minden esetben minőségi ellenőrzésnek vetik alá.