Atlasz titán
A görög mitológiában Iapetosz titán egyik fia volt Atlasz.
Amikor a titánok fellázadtak Zeusz ellen, a főisten különböző büntetéssel sújtotta őket.
Atlasz büntetése az volt, hogy a vállán kellett hordoznia az égboltot. A név jelentése: hatalmas hordozó.
A görögök képzeletében Atlasz az égig érő hegyek megszemélyesítője lett. Ha távolba néz az ember, az ég valóban olyan, mintha a földet érné. Ahol pedig hegy zárja le a látóhatárt, könnyen olyan érzése támadhat bárkinek, hogy a hegy tartja az égboltot. Innen ered az égboltot hordozó erős ember képe.
Egykor a görögök Észak-Afrikát tartották a világ végének, ezért nevezték el az ott húzódó nagy hegységet Atlasznak. Ma is ezt a nevet viseli. Később, ahogy túljutottak a Gibraltár-szoroson, valahol a távoli Nyugaton képzelték el a nagy hegységet. Nem látták ugyan, de feltételezték, hogy ott van, és ezért az előtte elterülő óceánt Atlaszról Atlantinak nevezték.

A görög művészetben gyakran szerepelt az erős Atlasz, amint a vállán - a nem ábrázolható égbolt helyett - a Földet hordozza.

Az atlasz szót a mai jelentéssel először a 16. században élő térképész, Mercator használta. Térképgyűjteményének fedőlapjára rárajzolta Atlasz figuráját, jelképezve, hogy a titán földgömbjéhez hasonlóan ez az album a világ valamennyi országának képét tartalmazza. Az atlasz szó előbb térképek gyűjteményét jelentette, később más ábrák, táblázatok gyűjteményét is.